Jön a nyár, jönnek a turisták, belépnek a boltunkba, kérnek valamit – és érteni fogják őket a munkatársaink? Jó lenne, ha értenék.
 

A legtöbb munkahelyen nem alapkövetelmény a nyelvtudás, ugyanakkor teljesen egyértelmű, hogy ma már szinte nincsen olyan cég, amely versenyképességének megőrzéséhez elég lenne az, ha egyáltalán nem foglalkozik a külfölddel. Ez akár határon túli nyitást is jelenthet, de ha nem akarunk ilyen nagy léptékben gondolkodni, akkor sem legyinthetünk erre a kérdésre – ott van ugyanis az idegennyelv-tudás. Mielőtt rávágnánk, hogy mutogatással mindent el lehet érni, szögezzük le gyorsan: ez pont olyan, mint kávéskanállal enni egy jó tányér levest: nyilván így is el tudjuk tüntetni, ami előttünk van, de az élvezeti faktor jelentősen csökken, ráadásul a végén biztosan hideg levest kanalazunk majd. Ugyanez van a mutogatással is: ha a betérő egy adott terméket keres, akkor azt meg fogja tudni venni – de esélyünk sincs arra, hogy esetleg mást is ajánljunk neki, vagy hogy elérjük, hogy legközelebb is betérjen hozzánk. Persze, nem kötelezhetjük dolgozóinkat nyelvtanulásra, de azt kérhetjük tőlük, hogy legalább néhány fontosabb kifejezést tanuljanak meg angolul – erre elég akár két lazább, esős délután is.