A diákmunkának sajnos a mai napig van egy kis negatív felhangja - pedig sokkal hasznosabb, mint gondolnánk!

Jó néhány évtizeddel ezelőtt a diákmunka nagyjából egyet jelentett a fizikai munkával: a fiatalok a gyárakban pakolták jobbról balra a tárgyakat, vagy címereztek a tűző napon. Éppen emiatt a hatékonyság is erősen megkérdőjelezhető volt - valószínűleg jogosan feltételezte mindenki, hogy ugyanekkora erőbefektetéssel kétszer ilyen jó eredményt is el lehetne érni, ha társulna hozzá valamiféle elszántság is. Ma már azonban más a helyzet: a diákmunka egy lehetőség, amivel bátran élhet mindenki. A legtöbb középiskolás, egyetemista diákszövetkezeteken keresztül keres nyári munkát, de sokan vannak olyanok is, akik közvetlenül a cégeket keresik meg, hogy tanulmányaik mellett rövidebb vagy hosszabb ideig munkához jussanak. A diákmunka a legtöbb esetben csak a nyári munkavégzésre vonatkozik, ami általában egy-két hónapig tart. A szakemberek szerint ilyen rövid idő alatt kevés élettapasztalatra tesznek szert a diákok, ugyanakkor az is tény, hogy a legtöbb fiatal erre lehetőségként tekint, azaz próbál minél jobban teljesíteni. Egyszerűen fogalmazva: a cégvezető jól jár, ha diákot alkalmaz - részint előfordulhat, hogy egyben az utánpótlást is neveli, részint pedig egy lelkes munkaerőt kap azokra a hónapokra, amikor a kollégák szabadságra menése miatt amúgy is problémás lehet a munkavégzés.