Talán nem is gondolnánk, de sok munkahelyen kulcskérdés, sőt, a jövőt is meghatározhatja, hogy van-e ebédszünet.

Vannak olyan munkahelyek, ahol az előírt nyolc órára alapban még rádobnak harminc percet - ez ugyanis az úgynevezett ebédszünet. Az ideális munkahelyen tehát reggel nyolcra mennek a munkatársak, délig dolgoznak, déltől fél egyig ebédelnek, majd fél egytől fél ötig ismét dolgoznak. Nem kell ahhoz minden összefüggést átlátnunk, hogy megértsük: ez a metódus a mai világban már működésképtelen - legalábbis, ha profitorientált a cégünk. Eleve a fél óra kiesés nem jó: aki abban az időpontban akar vásárolni, az zárt ajtókat talál, és valószínűsíthetően nem jön vissza később sem. Az ebéd ráadásul soha nem fél óra, egy kicsit mindig hosszabbra nyúlik. Ugyanakkor persze azt sem lehet, hogy egy az egyben megtiltsuk a dolgozóknak a napközbeni étkezést. A leghelyesebb tehát, ha kis túlzással szabad kezet kapnak: egyenek akkor, amikor megéheznek - de ebből a betérő vendégek, vásárlók semmit sem tapasztalhatnak! Ahol legalább ketten dolgoznak, ott ez könnyedén kivitelezhető, a gondok azokban az üzletekben vannak, ahol egyvalaki tartja a frontot. Gondoljunk csak bele, milyen hatása van annak, ha ő éppen a csirkepörköltet kanalazza, amikor belép egy vevő! Általános érvényű, minden helyzetre alkalmazható megoldás persze nincsen - a leghelyesebb talán, ha a dolgozóra bízzuk az ebédelés időpontjának a kiválasztását, s ő a tapasztalataira alapozva dönti el, hogy mikor engedélyez magának egy kis szünetet.