Bár sokaknak van fenntartása az egyenruhával kapcsolatban, vannak helyzetek, amelyekben igenis jól jöhet.

Valószínűleg az iskolaköpeny a hibás mindenért: sokan megszenvedtük ugyanis, hogy gyerekkorunkban minden hétköznap fel kellett vennünk a korántsem divatos, és praktikusnak is csak jóindulattal nevezhető ruhadarabot. Amint lehetőség nyílt rá, azonnal meg is szabadultunk tőle - ennek fényében nem meglepő, hogy sok kis üzlet, étterem, cukrászda azt vallja: nem kell ilyen szempontból "korlátok közé" szorítani a dolgozókat, mindenki szolgálja ki a vevőket abban a ruhában, amilyenben csak akarja.

Az iskolaköpenyből bújtunk tehát ki mindannyian - de ez nem jelenti azt, hogy le is kell számolnunk az egyenruhával! Az ugyanis bizonyos esetekben éppen hogy az odatartozást is erősítheti. Ha például egy étteremben nem vesz fel a pincér még egy köpenyt sem, honnan tudja az egyszeri vendég, hogy kinek kell szólni a számla miatt? Ha nincsen semmilyen megkülönböztető ruhadarab a kisbolt eladóján, miből fog rájönni az oda betérő, hogy kinél is érdeklődhet egy-egy termék felől? Tény ugyanakkor az is, hogy az utcai ruha könnyedséget, lazaságot sugároz - s bizony vannak olyan helyek, ahol ennek kifejezetten jelentősége van.

A fenti példák jól mutatják, hogy nehéz általános szabályokat felállítani. A legegyszerűbb tehát, ha a megérzéseinkre hagyatkozunk - nem figyelmen kívül hagyva a célközönség elképzelt elvárását.