Nem volt az olyan régen, hogy a betérő vásárlót még mindenhol magázták - de nagyon úgy fest, ezek az idők erősen elmúlóban vannak.

Ma már a szemünk se rebben, ha mondjuk középkorúként betérünk egy boltba, s a velünk szemben álló fiatal lány már az ajtóban Helló!-val köszön ránk, majd ezt követően tegezve kísér minket végig a polcok között - holott mondjuk húsz évvel ezelőtt még minimum megdöbbentést keltett volna egy hasonló akció. A magázódásból tegeződésbe váltás szinte észrevétlenül zajlott le, s alapvetően nincs is ezzel különösebb probléma: a tegeződés az otthonosság érzését erősíti fel, a vásárló azonnal jobban érzi magát, ha ismerősként köszöntik - pláne akkor ha tényleg ismerős, s már többször járt az adott helyen. Problémát jelenthet ugyanakkor, ha a bolt dolgozói átbillennek és olyanokkal is tegeződni kezdenek, akik mondjuk első alkalommal térnek oda be. Ilyenkor hasznosabb a magázódás, ami ebben az esetben a tisztelet jele. Nehéz tehát egyértelműen meghatározni, hogy a tegeződés vagy a magázódás a helyesebb - egyszerűbb, ha azt mondjuk, hogy a helyzet és a résztvevők döntik el.